In medias res…

Nem terveztem blogot írni és nem is én kezdtem el igazából, hanem Ákos küldött egyszer csak egy blog linket, a Tenyésztőnek készült beszámolókkal feltöltve. Ez egyébként kicsit jellemző is rám…mindig úgy belecsöppenek az események forgatagába…

Nem terveztünk kutyát és nem kívántuk felforgatni az életünket, igaz, a kutyákat mindketten nagyon szeretjük, de tudtuk, hogy a lakásunk mérete nem való neki. Szóval, maradt a reménykedés, hogy egyszer majd költözünk és lesz kutyus. Lassan öt éve lakunk a lakóparkban és sokszor láttuk a két kis francia bulldogot, Sütit&Masnit. Láttuk, hogy a gazdájuk átsétál a zebrán, ők ketten pedig ülnek és várnak türelmesen a jelre, hogy átmehessenek. Valahol itt kezdődött a fajta iránti érdeklődés. Habár mindketten a nagytestű kutyákért vagyunk oda, egyértelmű, hogy a kislakásunkba 40 kilós berni pásztort nehéz lenne tartani… :)

Nagy nehezen sikerült Ákost is meggyőzni, hogy nekünk kutya KELL. Igyekeztem összeszedni minden pozitívumot és negatívumot is, hogy lássuk mivel/kivel állunk szemben. A lista meggyőző volt, kereshettem kutyust. Oké, de honnan? Nagyon sokat olvasgattam/keresgéltem a neten és találtam egy nagyon szimpatikus tenyésztőt, aki jelezte, hogy várhatóan április közepén születnek kicsik. Nekem már akkor nagyon szimpatikus volt a Tata-Várudvari kennel. Felhívtam még egy két helyet, de valahogy éreztem, hogy ez lesz az igazi. Két nap múlva visszahívtuk a Tenyésztőt, hogy akkor szeretnénk egy kiskutyát. Megbeszéltük Velük azt is, hogy az előre tervezett családi nyaralás miatt kicsit később fogjuk elhozni a kutyust, kb. 13-14 hetesen. Azt mondták, hogy semmi gond, egész nyugodtan nyaraljunk…nah, persze…nyugodtan, amikor tudtuk, hogy megváltozik az egész életünk! :) Április 8-án kaptunk egy e-mailt, hogy megszülettek Arany és Oliver kölykei, ami egyenesen arányos volt azzal, hogy gazdik lettünk. Érdekes, hogy Ákos kis unokahúga pont ezen a napon született-igaz 5 éve. :) Nagyon örültünk, főleg amikor megláttuk a képet a kis szőrcsomókról. Az első tatai látogatásunkkor Chili hat-hetes volt. Amikor megérkeztünk kézmosás után mehettünk ki az udvarra megnézni a MI KUTYÁNKAT. :) Ahogy magunk közt hívjuk Ákossal a kutyaparadicsomban nagyon jó dolguk van az ebeknek. Chiliék egy elkerített részen voltak - nehogy beleessenek a kerti tóba- ahol a mamájuk, Arany ki-be tudott menni a kennelből, ha nyugalmat akarna. Arany egyébként nagyon jó mama kutya volt, nagyon sokáig szoptatta a kicsiket és nagyon sokat törődött is velük…ott tartottunk, hogy egy pokrócon ültünk egy halom kölyökkel és temérdek érdekességgel, merthogy a Tenyésztő, Gabi és Arnold csakúgy zúdította ránk az információkat…kétségtelen rengeteg dolgot nem tudtam a bulldogokról…Nagyon sokat meséltek és mi megnyugodtunk, hogy igen, Őket majd bármikor fel lehet hívni és megkérdezni, ha valamit nem tudunk, nem fogják azt mondani, hogy „itt a kutya és viszlát, boldogulj!”. Nagyon megnyugtató volt. Teltek-múltak a hetek és mi már nagyon vártuk Chilit, eredetileg csak egy látogatást terveztünk, de nem bírtuk ki, hogy ne lássuk Chilit, így lementünk még egyszer, hogyhogy hogy nem Arany névnapon! :) Nagyon érdekes egybeesés… Akkor tűnt fel először, hogy Chili mintha nagyobb lenne a többieknél, kb. kétszer akkora volt, mint a tesók! Megint jó sokat elidőztünk, ekkor Chiliék már átkerültek a nagy kennelbe, ahol saját kis tavuk, meg homokozójuk, meg lakrészük volt…mondom én, hogy kutyaparadicsom. Eljött a nyaralás utáni hétvége, amikor is július 14-én elhoztuk Chilit meg még egy halom információt! :) Július 14-e a francia forradalom ünnepe, ami Ákosnak nagyon fontos, mert élt kint Párizsban és egy kicsit az Ő vérébe is beleivódott az érzés. Én meg vele rajongok a francia kultúráért/történelemért/Párizsért/ésmindenértamifrancia. :)

Beültünk az autóba és elhoztuk a MI KISKUTYÁNKAT, Chilit, aki akkor még kicsit megszeppenve méregetett minket, hogy hová is visszük és kik vagyunk. Ült az ölemben, és nézelődött.

Éppen két hónapja tart ez a bulldogság és éppen két hónapja cáfol rá minden egyes nap a korábbi kutyatartással kapcsolatos félelmeinkre. :)

Nagyon szeretjük őt és a lehető legjobb döntés volt, hogy kutyát vettünk magunkhoz.